2016. únius 4.-én érkeztem Aya Napára egy másik életemet elkezdve.

  

Az üzletet bezártam, amiért dolgoztam cirka 10 évet és elmentem Ciprusra idénymunkára dolgozni, első ízben.

Mindent egy lapra tettem fel.

Az üzlet cuccainak egy részét eladtam, másik részét pedig unokatesóm garázsában tettem le.

A repülést élveztem, mivel nappal volt és csodás idő a táj gyönyörű volt fentről nézve és végtelen tengerek kékjébe szétszórt szigetek varázsa elragadott.

 

 

Larnakába érkeztem meg és a Nissiana Hotelbe mentem taxival először ahol hirtelen nem tudták ki érkezett és miért. Aztán persze a csodás napba vegyült azért aggodalom bőven mivel a kapcsolattartómnak csak a keresztnevét tudtam és a telefonszámát… Amit persze nem tudtam elérni.

Ott ültem egy idegen országban, nem túl sok pénzzel, egy hotelben ahol nem tudták ki miért és egy névvel meg egy telefonszámmal…

Aztán majd vagy fél óra után megtalálták a menedzsert aki tudta, hogy vártak.

Igazából aranyosak voltak. Elvittek a szállásra egy igen tekervényes úton – Cipruson amúgy is minden tekervényes – és ennyi…

A mellettünk-előttünk lévő dombra felmentem – kb. 2 perc sétára - megérkezésem után egy csésze kávéval a kezemben szétnéztem és amerre a szemem ellátott egy olyan 220 fokos szögben minimum a tengert láttam csillogni. Hm… az egyik legszebb dolog volt amit láttam életemben.

 

Ugyanakkor szobalányként dolgozni nagyon megterhelő volt, de sok szép élményt gyűjtöttem és felettébb érdekes, hogy hiába a nehéz munka, hiába a két borzalmas lakóemberféle – nem társ mert annak nem mondható egyik sem – csak jó emlékek maradtak meg arról a nyárról.

Kb. 4.-edik napja lehettem ott amikor a Nissi beachen a tengerben fürödve azon tűnődtem, hogy mi a jó fenét csináltam az elmúlt 10-15 évben

Dolgoztam, dolgoztam napi 10-16 órákat és sokszor másokért… Akkor ledolgoztam a 8 órát és délután 4-kor már a parton voltam és élveztem a pancsolást a napsütésben.

 

Részlet az akkor írtakból

 

2016. 09.02. Ayia Napa

Tengerpart

 

 

Mint olyan gyakran egyedül, de mégse magányosan.

Közvetlenül jobbra, tőlem úgy öt méterre egy pár van, olyan 50 körül lehetnek.

Nem sok ember van már a parton, hűvös van, igaz vannak akik azért még lubickolnak, de max. vagy tízen lehetnek.

 Aki tud, magára vesz valamit. Este hét óra van. Itt nyáron is korán sötétedik.

 

Itt abbahagytam egy kicsit az írást, mert erre járt egy ciprióta és beszélgetni akart velem.

Nem szabad mindig mindenkivel beszélgetni, különösen ha pasiból van.

Itt az van, hogy a fickók csak úgy sétálgatnak a parton vagy a városban, megszólítanak, beszélgetni akarnak… meg baszélgetni..

Hát ez van.

 

Egész nap olyan jó dolgok jutnak eszembe, most meg csak az, hogy fáradt vagyok.

Borzasztóan szeretnék végre aludni, de nem csak ideig-óráig… ráadásul a tenger zúgásától és a széltől is elálmosodom.

Nehéz lesz ez a bő hónap… nagyon nehéz.

 

Minden este-éjszaka fürdik valaki a tengerben, így sötétedés után. Érdekes látvány, ahogy a vízben ugrabugrálnak az emberek és ahogy a hullámok a testeiket dobálja. Kicsit olyan mintha valami delírium lenne.

Most egy kicsit meg is ijedtem, mert a szél igen erős és alaposan megrázta a napernyőt a fejem fölött és így este fél 10 körül nem egy barátságos dolog…

Fürödtem, ettem, pihengéltem, relaxáltam… relaxálok.

Nagyon sok erő és türelem kell, hogy a gyűlöletet elviseljem.

Lehet azért kell ezt megélnem, mert lesz idő amikor még nagyobb gyűlölettel teli közegben kell majd élnem?

Lehet.

Ez egy felkészítő kurzus a jövőre nézve.

Az is lehet, hogy a sors vagy valami istenféle tesztel mit bírok… és ha a magyar nyelvben lévő szavak jelentését nézzük akkor az isten szóban benne van az én és a te… amit ebből ki akarok hozni, hogy önmagamat is tesztelem, mit bírok.

De nagyon… kib.. nehéz. .

Azt mondja a keresztényi gondolkodás, hogy a szeretet az mindent megold.

Mindenkit szeretni akar, még az ellenséget is.

Lehet, hogy ezt kell megtanulnom?

 

 

 

Tíz óra tíz.

Még mindig itt vagyok a parton. Ettem csipszet bőséggel, megettem a narancsomat is, szóval jól bevacsoráztam. 

Közben emberek jöttek-mentek és idetelepedett 3-4 srác. Szerintem svédek… a beszélgetésükből megítélve.

A szél ellenére nagyon meleg a levegő. Óriási.

Imádom ahogy a tengerből felszáll a nedves, meleg levegő és átölel.

Ahogy költőnk írja: „Neszekkel teli csönd ölel, mint születésem előtt…”

Mindenesetre Radnótinak igazán jó memóriával kellett rendelkeznie, ha emlékezett a születését megelőző hónapokra…

 

Ugyanakkor vízből jövünk ki véres küzdelem által. Megfigyelem itt néha a pici babákat, akik közt sokszor nagyon picike is van, pár hónaposak, egyszerűen élvezik a tengert. Olyan aprók még, mi felnőttként fel sem tudjuk fogni, el sem tudjuk képzelni mi járhat a kis fejükben. A lényeg, hogy élvezik, imádják.

A tudósok azt mondják, hogy az újszülöttek testének kb.90%-a víz. Vérünk sótartalma a tengervízzel azonos… különleges dolog ez. Ugye, szkeptikus barátaim? Ugye?

 

Visszatérve a keresztényi szeretetre, a minap az jutott eszembe miközben összekészítettem a kávémat és a cuccaimat amivel jövök a partra, hogy Jézus kurvára be lehetett rúgva, vagy valami brutál erős drogot fogyasztott és feltehetőleg folyamatosan ha ilyesmi jutott eszébe, hogy aki gyűlöl bennünket vagy bármit elkövet ellenünk azt szeretnünk kell… nem is értem.

Most a sok nagy „szentlelkű” „ember” -  és döntse el az egykori olvasó, hogy hova kell és egyáltalán kell-e az idézőjel – azt gondolja, hogy mondhatok Jézusról ilyesmit… de képzeljük csak el van aki képes gyűlölettel, megvetéssel, megaláztatással teli közegben élni, úgy, hogy közben azt aki őt megvetéssel kezeli azt képes szeretni…

Ez borzalmas…Ebben a közegben élni. Hiába próbálok minden nap kitalálni valamit, igyekszem felkészülni, bármi is várjon… de nagyon nehéz.

 

Most abbahagyom az írást, mert a jó kis kézzsibbadás hatalmába kerített. Eszegetek egy kis csipszet, aztán meglátom. Elindulok lassan…vagy fogok aludni, vagy nem.

Mindenre fel kell készülni.

 

Jézusról megy az agyi diskurzus újra.

Utálták, megvetették. Igaz, legalább olyan sokan imádták és imádják vagy utálják ma is… úgy 2000 évvel később… na ez a nem semmi, 2000 év utálat és szeretet.

De gondold végig, hogy gyűlölik, leköpködik, megfeszítik de ő még mindig csak a szeretettel jön. Nem is értem…

II.János Pál pápa is megbocsátott annak az embernek, aki merényletet követett el ellene.

Vagy ott volt Teréz anya. Hát ezekre az életekre születni kell.

 

Az én életem se piskóta persze… mindenki cipeli a sajátját.

Azt hiszem lassan befejezem mára az írást és elsétálok a lakhelyemre.

Nehezen fogom eltölteni ezt a hónapot.

Az alváshiány megvisel.

 

 

Közben a késődélutáni alvásaimat ugye át kellett rakni a tengerpartra. Szegény fejem… a tengerparton kell múlatnom az időt munka után… végül is én akartam!

Szóval az esti alvásomat azért tettem át ide, mert ahol lakom ott a két nő eddig elment 6 után, le tudtam magam rakni szunyni.

Na most, ha ott vannak lehetőleg nem tartózkodom bent a házban, hanem kint ülök a teraszon míg elmennek. Igen ám, de mivel megosztó személyiség vagyok…

 

Itt véget ér az 1000 karakter megint…

Valószínűleg nem írtam tovább, vagy a telefonban elvesztek bizonyos részletek…de azt nem hiszem… inkább csak elmentem lefeküdni..