2020.  január 8.

 

A tervek amik követnek minket sokszor végig egy életen át.

Van-e értelmük azt nem tudjuk, ha csak nem a végén, amikor kiderül, hogy valóban szükségük volt-e rájuk vagy sem.

Mint ahogy a döntéseink esetében.

A pozitív gondolkodók és az úgynevezett életvezetési tanácsadók azt mondják, hogy a sikeres emberek mindössze 20% helyes döntést hoznak életük során. Ez a %-nyi döntés elég ahhoz, hogy milliárdos legyél vagy legalább is, hogy olyan életet élj, amilyet szeretnél.

Amikor 2016-ban magam mögött hagytam a másik életemet egy világ omlott össze bennem.

2016 június 4.dikén ott álltam Ferihegyen és vártam, hogy felszálljak a Larnakába tartó járatra. Az utolsó pénzemet tettem fel erre az egészre.

 

Aya Napa, 2016

 

Bezártam az üzletet ami az életemet jelentette. Ott éltem gyakorlatilag. Ott aludtam sokszor, ott ettem. Azért éltem. Minimum 10 év kemény munkája a kukában landolt.

Ugye, milyen sokan vagyunk így. 

Akkoriban a Deák térnél volt egy kéregető ember. Elnézést kérek tőle ha magára ismer a leírtakból mert nem akarom őt megsérteni. Szerintem nem sok ideje lehetett az utcán, mert ápolt volt valaki akit még nem tört meg az utcai élet.

Mindig volt egy pár mécses körülötte és a kartonpapírra ez volt felírva: „Én is voltam úgy, te is lehetsz így.” Ha nem pontos a megfogalmazásom – így évekkel később nem biztos, hogy pontosan emlékszem, de a lényege a feliratnak ez volt, és azt hiszem így is szólt.

 Magyarországon a HVG cikkét használva, 2019 első hónapjaiban 15 ezer ember volt hajléktalan. A hajléktalanság tiltott, de napi szinten lakoltatnak ki embereket.

Azt írják weboldalak, hogy 3 év alatt kb. 10000 kilakoltatás volt otthon.

2018-ban állítólag 3212, évente cirka 3000. Szóval ha egy kilakoltatásra átlagban 3 embert számítunk, mert pl. valakit 5 gyerekkel raknak az utcára, van akit „csak” a kiskutyájával, ez azt jelenti, hogy 2020-ban kb. minimum 9000 ember lesz kilakoltatva Magyarországon.

„Több mint 8000 céggel kevesebb működött Magyarországon 2019 második negyedévének végén, mint egy évvel korábban…” olvasható a Napi.hu - n.

Ez azt jelenti, hogy emberek élete napi szinten hullik a porba. Vagy így vagy úgy.

 

Szóval a lényeg, hogy akkor bezártam az üzletet és egy másik életbe kezdtem. Csalódtam az emberekben, ha nincs a rokonom, az utcán landolnak az üzlet holmijai.

Most ott vannak a garázsban – nem az enyémben – aztán lassan - lassan az ASA elhordja a hulladék feldolgozóba.

Most csak évente egyszer van lehetőségem hazamenni, de olyankor szortírozok, mi megy a kukába.

Ugyanakkor azt mondtam annak aki akkor ott hagyott, ki tudja, egyszer még megköszönöm neki, hogy lelécelt mielőtt felkészülhettem volna, hogy hogyan tovább… Na most bár összetörtem, anyagilag, lelkileg, de úgy fest, hogy jó döntést hoztam. Ugyanakkor keresem a lehetőségét, hogy csináljak magamnak megint egy saját életet. Akinek valaha volt valamilyen vállalkozása, üzlete amiért megdolgozott éveken át és elveszítette azt az tudja miről beszélek.

Mert akinek üzlete van, annak az jelenti az életet. Szimbiózisban élünk vele.

Dolgozunk mindig. Minden nap, minden ünnepen, mert óvjuk amink van és akarjuk mindig jobban és jobban csinálni.

Aztán amikor elveszítjük, elveszítjük vele a fél életünket.

 

Amikor még tavaly tavasszal visszamentem Ciprusra, hogy adjak a szigetnek még egy esélyt hiába volt pálmafa, beach és napfény úgy éreztem, hogy vesztegetem az időmet és visszajöttem Angliába, hogy folytassam az életet, amit itt már kialakítottam magamnak, amit kialakított a sors.

Volt hol laknom, voltak barátaim, volt munkám és volt egy férfi aki visszavárt.

Tehát jó döntés volt elmenni Paphosra és jó döntés volt visszajönni Blackpoolba.

Amikor elértem StAnne-t már tudtam, hogy itthon vagyok. Jobban itthon vagyok itt mint a napsütötte Cipruson.

Ciprus megmarad a nyaralásokra.

 

Blackpool, 2019