2020. 01.15.

 

Minden nap persze nem írok, mert ahhoz még ennél is optimálisabb körülmények szükségesek, bár már ez sem rossz és az sem, hogy az utóbbi időben végre nekiültem írni.

Csodás napsütés van odakinn.

Volt egy nagy sóhaj, ami elhagyta a testem-lelkem és a Párom megkérdezte, mi volt ez a nagy sóhaj.

Igazából ezernyi oka van. A legjelentősebb – és amit neki is mondtam -, az az, hogy fáradt vagyok. De nem a munkától hanem úgy general, ahogy az angol mondja. Szeretnék pihenni, kivonni magam a társadalomból vagy 2-3 hónapra.

Azt mondta, hogy ő itt pihen. A lakásban.

Én mondtam, hogy nekem ez nem ( az igazi ) pihenés. Kell a természet. Vágyom haza – is. Jó volna egy hely ahova az ember el tud vonulni. Egy otthon féle, még ha az csak egy apró kunyhó is.

Otthon Otthon már nem tudom, hogy otthon vagyok-e. Egy olyan mája érzés. Elképzelem, próbálom elhinni, hogy Otthon vagyok otthon.

A fenyves, a kék ég, a csend.

Amihez viszont tartozik egy puritán körülmény. Ami megint csak nem nagy probléma, ha érted az okát mert pl. így akarsz élni probléma viszont ha egy utópiát kergetsz. Na most ez érthetetlenre sikerült. Szóval egy olyan körülmény röviden, amin nem tudsz változtatni, mert nem csak tőled függ vagy nagyban nem tőled függ.

Mind cipeljük a saját keresztünket és másokét is a vállunk alá vesszük és lassan, lassan menetelünk előre.

Szóval, hiányzik a csend, a nyugalom, a természet és az elvonulás a világtól.

Az elvonulás lehetőségeit viszont meg kell teremteni.

 

A magyarok az este hazajöttek… vagy visszajöttek, bár ők azt mondják itt vannak otthon. Jól van az.

Egyszer egy ugandai pasi azt mondta, hogy ott van otthon, ahol éppen a munkája van vagy a barátai. Lehet, hogy igaza van, volt bár sokszor hiába próbálta elrejteni a szomorúságot, nem sikerült.

 

Üres napok vannak.

A hotelekben ilyenkor nem sok munka van maximum hétvégente leesik valami, annak is örülni kell.

A karácsony és az újévi hajtás nagy volt, aztán a hétvégék kifognak adni egy kis fizetést amivel elvagyok amíg beindul a szezon. Addig levizsgázom vezetésből, festegetek, írogatok, tervezgetek.

A napokban elkapott a ciprus láz megint. Arra gondoltam, hogy csak ott kellene venni egy kis telket nem Magyarországon. A meleg miatt elég egy kis pici házikó is, kiülővel meg minden. Ott aztán az évből 8 hónapot minimum a kertben tudsz tartózkodni vagy megtudod oldani egy télikerttel is vagy angolosan orangerivel pl. az étkezéseket, a főzést egy fedett terasszal, természethez közel mert nincs borzasztó hideg télen sem.

Ha termelsz valamit a kis kertedben eladod és az adó nem visz a dutyiba vagy viszi el fejed felől a házat mint otthon és egész olcsón is hozzá lehet jutni egy kis telekhez.

Ugyanakkor sokat van az is az agyamban, hogy otthon a házat igazgatni és otthon eltölteni egy kis időt. Meglátjuk, hogy alakul.

A pozitív gondolkodás azt, mondja, hogy tervezni kell, le kell írni, dátumot kell kitűzni. Sajnos ez csak fél igazság.

Most pl. van egy eset itt, közel hozzánk. Van egy nagy bolt, sok olcsó termékkel. Két éve bérli az üzletet ugyanaz a hölgy. Jól csinálja amit csinál, megy a biznisz. A tulaj ezt látva most, hogy a két év lejárt meghosszabbítja nekik a szerződést abban az esetben, ha a bérleti díj dupláját!! fizetik ki.

Ha a tulaj nem gondolja meg magát ezzel a hatalmas összeggel kapcsolatban, akkor egy hetük van és konec.

Hiába tűzünk mi ki dátumokat, hiába tervezgetünk. Amíg vannak nálunk gazdagabbak, tehetősebbek sajnos sokszor kell lemondanunk dolgokról, visszalépnünk, meghátrálnunk vagy néha felállnunk egy összeomlásból.

A legjobb példa erre Steve Jobs igaz? Őt kirúgták az ő általa alapított cégből. Persze amikor ez megtörtént teljesen összeomlott, majd évekkel később elmondta, hogy ez volt az egyik legjobb dolog ami történt vele az életben. Újra felépített valamit jobbat, többet megismerte a szerelmét.

Ugyanakkor ugye a cégben amiből kirúgták, ott volt sok-sok év munkája és a sakálok akik lefölözték a hasznot és gondolom – ahogy ez berkekben lenni szokott – jót vigadtak azon, hogy kidobták azt, akinek tulajdonképpen köszönhették azt, hogy egy világraszóló cégben dolgozhattak. Természetesen én innen nem tudom megállapítani, hogy akkor azok a vállalati tagok miért így döntöttek.

Minden estre mi is kicsi Steve Jobs-ok vagyunk a mi életünkben, mert minket is dobnak ki olyan ügyekből amit mi építettünk fel.

És aztán megpróbálunk felállni. Van akinek sikerül van akinek nem.

Természetesen egy vállalat, egy üzlet bármekkora is legyen vagy éppen egy család, nem csak egy ember munkájából áll ugyanakkor minden ilyen közösségnek van egy alapbástyája, aki ha kidől a sorból, a vár összeomlik.

Ugye régen azt mondták a családok ilyen alapbástyája a nagymama volt. Ő volt, aki összetartotta a családot. A nagyi meghalt és mindennek vége lett.

A testvérek már nem ülnek egy asztalhoz, az unokák már sokszor meg sem ismerik egymást az utcán, az ünnepek már nem olyanok mint akkor voltak… és ugye, hogy igazam van

Nem csak én gondolom így.

Szóval, ember tervez Isten végez.

Én nem vagyok egy szent fazék, de hiszem, hogy van egy felsőbb hatalom, felettünk legyen az bármilyen istenféle.

 

Amikor még az üzletem nekem is javában ment, de mégis gondolkodtam azon, hogy meg kellene próbálni valami külföldi munkát pl. hajós melót vagy valami hotel melót vagy egy 3-4-6 hónapra, hogy egy kis plusz pénzt tudjak beletolni a munkámba. Akkor vagyonőrként is dolgoztam párhuzamosan a szalon mellett. Valamelyik kollégával beszélgettünk erről és megkérdezte, de hát miért nem mész, nem vagy kötve senkihez.

És akkor én mondtam, na de nem úgy van az, mert felelősséggel tartozom az alkalmazottaim felé.

Ugye, akiről úgy gondoltam, hogy alapember lehet a cégben, sajnos ő nem volt ilyen. Adott nekem 10 napot, hogy eldöntsem mit csináljak, egyáltalán hogyan legyen tovább. Őt aztán igazán nem érdekelte, hogy miből fizetem ki azt a rengeteg mindent amit ki kellett fizetnem. Nem érdekelte, ha az utcán vagy a Blahán kötök ki – tudniillik akkoriban ott sok hajléktalan húzta meg magát.

Sokat gondolkodom ezen, mert ha legalább egy hónapot ad, akkor fel tudok készülni és van időm, hogy mindent átszervezzek.

 

Mivel nagy időt hagytam ki az írás között és a régi napló részleteket is egyben akarom tudni, talán itt az ideje, hogy a ciprusi időkről írjak a következő fejezetekben.

Akkoriban egész jókat írtam. Persze nem minden csodás, de hát ez már csak ilyen. Álljon itt a dátum szerinti első feljegyzés.

 

2016.09.03. 13.10

 

Szabadnap. Megjöttek.

Beindul az elbaszom a széket az útból, lebaszom a cuccot az asztalra és mindent lebasznak. Most megint arról beszélgetnek, hogy a tulaj akié az apartman mossa a gépeit és ezt igen nagy baromságnak tartják.

Két nagy Terex – nem T-Rex! – márkájú munkagépe van. Az elnevezés biztosan a dinoszauruszból jött mert földmunkára használják őket, erős gépek. Többféle munkafejet tesznek rá, amire éppen szükség van.

Mindig Alaszka jut róluk eszembe, mert ott ilyenekkel készítik elő a területet az aranymosáshoz, de pl. a műsorokban sokszor láttam Volvót is vagy Caterpillart…

A Yukon folyó mentén sok aranymosó van… szeretnék oda egyszer elmenni.

Most viszont még megvárom, hogy száradjon kicsit a lakk a körmömön :D

 

Így egy évvel később visszaolvasva viccesen jön ki a mondat első része, ha összeolvasom az előző mondandóval…

A Yukon folyóhoz szeretnék elmenni egyszer… de még megvárom előbb hagy száradjon meg a lakk a körmömön… gondolom utána indulok :D

 

Egyébként akkor éppen nem a Youkonhoz, hanem a tengerpartra…

 

Mielőtt megérkeztek Lukács Laci nagyszerű mondata járt az eszemben, ami így hangzik:” Két isten van a pénz meg a baszás.”

Amíg eljön végre érted a kaszás…végre érted?

Az utóbbi rímelő mondatot már én csaptam hozzá… szerintem Lacikának is tetszene.

Azt hiszem lassan indulhatok, hogy nyugodt körülmények között töltsem a napot…

 

 

Szóval az íromány első fele 2016 szeptemberében íródott. A magyarázat hozzá egy évvel később és most pedig 2020-at írunk.

Na most az úgy volt, hogy magyarokkal laktam együtt Aya Napán.

Olyan emberfélékkel, akik mindent és mindenkit gyűlöltek magukon kívül. Volt az apartmanban egy magyar pár, akik nem bírták sokáig, talán 2-3 hétig voltak ott. A lényeg röviden, hogy az apartmant úgy kell elképzelned, hogy egy lakás, egy nagy konyhával, amiben még elhelyeztek egy ágyat és van egy aránylag nagyobb szoba.

A konyharészben 1-2 ember a szobában megint 1-2 ember elhelyezhető. Az apartman nagyon jó, így visszamenőlegesen is átgondolva, szerettem. Majd teszek fel képet.

Ami a legnagyobb gond volt, hogy azok akik a szobában laktak át kellett menjenek a konyhán amikor megérkeztek, na most akik a konyhában voltak és pl. már pihenni szerettek volna, ezt a szobában lakók megakadályozták minden formában.

Hangoskodás, csapkodás k. anyázás minden éjszaka 2-3 körül mert nekik az természetes.

Aztán a teraszon való partizás legalább minden éjszaka, hogy a másiknak még csak esélye se legyen pihenni.

Mivel ők pincérként dolgoztak és sokszor dél körül mentek és későn jöttek ezért mindegy volt mikor fekszenek le aludni, én viszont szobalány voltam és mindig reggel kb. 6 körül fel kellett kelnem és utána végig csinálni a 8 órát.

Volt rá példa, hogy reggel 5 körül feküdtek le aludni… én meg 6-kor keltem. Volt, hogy leestem a lépcsőn mert olyan fáradt voltam napközben, hogy az borzalmas.

Minden nap a tengerparton voltam és ott aludtam, hogy a következő nap legyen erőm dolgozni.

Megkeserítették az életemet és még gondolni sem szeretek rá. Próbálom kitörölni a memóriámból. Nem is beszélek róla. Most ezt itt leírom, aztán annyi.

Ugye akkor amikor június 4.-én kimentem Ciprusra nagyon össze volta omolva.

A 10-15 év munkája a kukában landolt. Csalódtam az emberekben. Bezártam magam. Ezek nem tették könnyebbé a helyzetet, hogy közben dolgoztam mint a szar. Sajnos az a munka, bárhol vagy is a legnehezebb, legalacsonyabb beosztás amivel találkozol. Ott voltam a létra alján köszönve nagyban másoknak ráadásul ilyen lakótársakkal, plusz fizettem az adót, az ügyvédet, a még fenn maradt számlákat… borzalmas időszak volt.

 

 Az adót fizettem még kb. egy évig a már semmit nem termelő bt után, hogy ne legyen tartozásom, mivel nem tudtam a céget megszüntetni egyszerűen, mivel a kültag lelépett anélkül, hogy ezt meg tudtuk volna oldani ergo az ő aláírása nélkül a cég nem megszüntethető, ha pedig nincs felhatalmazása arra valaki felé, hogy az a bizonyos személy a cég ügyeiben az ő jelenléte nélkül eljárhat, akkor cseszheted. Őt kell valahogyan előkaparni, hogy meg tudd szüntetni a céget.

2016 október 13.-án mentem haza. Október 27.-én mentem tovább Skóciába, ami azt jelenti, hogy az Ügyvéddel próbáltuk a nőt elérni.

Majd az egyik hölgy által megtudtuk, hogy Németországban van, sikerült telefonon beszélnem vele és kértem, hogy a lemondást küldje el mielőtt elmegyek.

Na most, a levél megérkezett október 26.-án dél körül… Természetesen nem úgy fogalmazott, ahogy az Ügyvéd kérte, így azt hiába is adod be a hivatalnak, az eljárást nem fogják lefolytatni, mert a jognak kell a pontos megfogalmazás. Na most ez azt jelenti, hogy tovább folytatódott a dolog. Majd következő év február végén még mindig él a cég… Majd visszamentem Limassolba. Az év talán július körül – ha jól emlékszem – sikerült a céget hivatalosan is megszüntetni. Tehát 2016. június 4.-étől 2017 kb. júniusig fizettem a havi 50 ezer katát, hogy a bt-nek ne legyen tartozása az állam felé.

Majd képzeld e! Tavaly – most nem nézem vissza mikor jött az email – a ksh küldött emailt, hogy nyilatkozzak ez az adatszolgáltatás vagy mi a szösz mert, hogy a bt. Mondom én, elnézést kérek a cég x évben megszűnt… na de az nem úgy van, mert a cégbíróságnál még bejegyzett cégként szerepel… Levél az Ügyvédnek… és akkor a cégbíróság is levette a kib.. bt-t a listájáról.. de persze a ksh nem hitte el, hogy a céget megszüntettük, elküldtem neki a hivatalos iratot emailben.

Szóval ha bt-t akarsz Magyarországon csinálni, jól gondold meg ki lesz a kültag mert cseszheted de nem sipog, ahogy az egyik hölgy ismerősöm mondaná.

Mert kell az aláírása, hogy megcsináld… tulajdonképpen semmit nem kell csinálnia… de a megszüntetéshez is kell… különben évekig iszod a levét. „Köszönjük Emese.”

 

Amikor ott volt a helyzet, hogy megyek Ciprusra az akkori párom azt mondta, hogy de nem tudom milyen emberek vannak a világban, az unokatesóm is féltett, hogy mi lesz velem és akkor én azt mondtam, bocsánat engem még külföldi ember nem basz..tt át csak magyar és akkor ott lakom két magyarral akik olyanok amilyenek. Szerinted:

 

Ami gyógyított mégis, hogy az élet dobott hozzám másik két magyart, alapvetően egyet aki mint egy kisangyal ott volt mellettem és még vagy 4-et akik aranyosak voltak. Plusz a munkában megismertem a ciprióta néniket akik a legtüneményesebbek a világon.

Minden napunkat a tengerparton töltöttük. Emlékszem magyar barátnőm egyik nap meg is jegyezte, hogy mi lesz már, negyed 5 van és mi még nem vagyunk a parton, elkésünk!

Ugyanis 4-kor végeztünk és a part ott volt tőlünk 10 percre, tehát 4.15-kor már illett a parton lenni.

 

A szobákból rengeteg minden leesett. Tulajdonképpen onnan éltünk.

A napozógyékény, napernyő, papucs, parfüm, tusfürdő, testápoló, fürdőruha! sok sok minden. A helyiek az otthagyott zöldségekből főztek, rengeteg gyerekjátékot hagytak a főként orosz vendégek. Sok csokit, gyümölcsöt és persze szinte napi szintű borravalót.

A reggeliből megmentettük a paradicsomot, dzsemet, kenyeret és az ebédből is sokszor tudtunk elrakni. Elképzelheted az egyik bolgár kis csajszi 12 kilót hízott.. én is majdnem két kilót!

Aztán ha még ez nem volna elég az egyik tündéri srác szakácsként dolgozott egy másik hotelben.. .szóval baklava is mindig volt a terítéken. Azt mondom az első két hónap volt nagyon kemény, utána viszont a két köcsögöt leszámítva éltünk mint hal a vízben. Ugyanakkor azt mondtam majd később jó, hogy ilyen borzasztóak voltak, mert így 80%-át annak a nyárnak a tengerparton töltöttem. Ha aranyosak lettek volna, akkor csak a teraszon iszogattam volna.

 

A tengerpart után mindig mentünk barátosnőmmel a kolostor térre és ott ültünk minden este kb. éjfélig, egyig… mivel az Ambassaden bár körül mindig volt ingyenes wifi. 

Na meg azért is mert jó volt. Összegyűjtöttünk egy pár barátot is menetközben, ettünk, ittunk, beszélgettünk. .Jó volt.

Volt, hogy a parton töltöttem az egész éjszakát.

Az apartman 

 

 

Füge, pálmafa, kána virág előttünk

 

 

Ápolt, gondozott sövény. Kedves tulajok. Apa és két fia. 

 

 

  Cica etető a szomszédok háza előtt 

 

Ambassaden a kolostor téren